A háj, mint védőburok

2012 november 18. | Szerző: csöcsösördög |

El kéne gondolkodnom azon, hogy mik a lelki okai, hogy elhíztam…egész biztos köze van gyerekkori traumákhoz, sérülésekhez…stb…szüleim elváltak…egyetlen támaszom apám, anyám elüldözte. Anyám mostohaként bánt velem egész életében. Amikor elkezdtem kamaszodni és felvettem egy miniszoknyát, amit nagypapámtól kaptam Amerikából…ilyeneket mondott: ne vedd fel, mert nincs jó lábad….nagyon kevés nőnek van igazán jó lába….iszonyatosan belém mart ezzel…alig volt otthon, nem volt igazi érzelmi támaszom, amikor kellett volna. Amikor az első barátom elhagyott és napokig bőgtem sem csinált semmit….nem jött oda, nem ölelt át, nem próbált vigasztalni…akkor fordult meg a fejemben akár az öngyilkosság is először….sínekre feküdni….amíg nem bogózom ki, hogy valójában mitől híztam el, addig tartós fogyás sem lesz!!!!! Csak maximum jojó effektus. Korán kialakult bennem, hogy az étkezésben egyfajta vigaszra leltem. Túl sok kaja nem volt otthon, de mindig feltaláltam magam. Olajban sült burgonyákat ettem kilószámra…ha némi örömre vágytam, ettem…. és gyorsan kialakult ahogy egy kis pénzhez jutottam rohantam egy gyorsétterembe….13 éves voltam amikor az első ilyen gyorsétterem megnyílt…az volt a legnagyobb álmom, hogy sült krumplit ehessek onnan…milyen borzalmas és szomorú…szeretetet, ölelést, simogatást nem kaptam….a háj, tulajdonképpen egy védőburok az érzelmi sérülések ellen….nem másokban kell keresni a kapaszkodót, ezt felnőttként már tudom, de a gyermeki énem megmaradt valahol….egy sarokba bújt és ott sírt és néha kilopózik a konyhába, hogy lopjon magának egy kis “szeretetet”…mert a kaja nem harap, a kaja nem pofoz fel…a kaja nem bánt…a kaja nem néz csúnyán, hanem egyszerűen csak finom..szóval ott van ez a kislány aki ott van a sarokban és még mindig bánatos “bánathájas” és még mindig fáj neki, még mindig nem gyógyult meg teljesen, mert a lelki sebek nagyon nehezen gyógyulnak szakember segítségével is…a szakember nem tudja visszaadni a boldog gyermekkort…ami nekem nem volt…szóval ott ez  a kislány és most hozzá szólok…

 

Kedves Kicsi Lány!

 

Miért sírsz? Miért vagy olyan bánatos? Gyere elő…bújj elő a sötét spájzból, gyere ide, hadd öleljelek át, nagyon szeretlek….gyere, megfogom a kezed, mesélj az álmaidról, menjünk el sétálni. Mit szeretnél? Babát…Tessék megkapod…puszit is kérsz mellé? Érzed mennyire fontos vagy? Megismételhetetlen érték? Érzed mennyire fontos vagy nekem? Gyere elő és ne félj kis butus..bántottak? Nem tudtál kihez szaladni? Nem a Te hibád…Félsz a sikertől? Félsz, hogy anyukád irigy lesz rád, ha szebb mersz lenni nála? Ne félj Tőle, kérlek kislány ne félj tőle. Ez egy szerencsétlen véletlen, hogy pont Ő az anyukád…nem Te tehetsz róla. Nem a Te hibád, hogy megszülettél.

 

JOGOD VAN AZ ÉLETHEZ, A BOLDOGSÁGHOZ ÉS AZ EGÉSZSÉGHEZ!

 

Szeretlek, felnőtt éned: csöcsösördög